ESÉLY

Jó reggelt szerelem!

Szerelmem utcákon, tereken

hömpölyög már,

az örök város, - Budapest -,

tele van Veled s velem

drága Kedvesem

s mesébe mondja,

kettőnk sorsa

hogyan jár

egymásba fonódva,

odadobva magát

a nyárnak, az ősznek,

télre tavaszt hozó jövőnek…,

fölötted s fölöttem

víg szellők köröznek,

s míg lesnek,

figyelnek minket

a borús fellegek,

elered az eső,

merő könny a Föld,

fölvillan a Nap,

- akarva-akaratlan -,

s ontja ránk melegét,

melyért földöntúli örömök

örök karolásban

járulnak elénk,

felénk nyújtva

újra meg újra

a végtelen szerelem-esélyt.

(Budapest)

MÖGÉM BÚJIK A FÖLD

És megint a gang…,

fölöttem se Hold, se csillagok…,

illanó éj tört fénye ég

az ablakok rácsos erezetén…,

fedelén a háznak,

árva kémények, s antennák

ágboga mered a sötétbe borult

udvar rajza peremére…,

majd halvány képet ölt,

s mögém bújik a Föld

AMI JÖHET MÉG

S hogy még

mennyire szeretlek…?

megeredt havazást

berekesztek

egy perc alatt

alattam felszárad

a Tél

csapzott pocsolyája

a rianás megáll

a jég havába

s olvadásnak indul

a megdermedt határba

nagy téli esték

lázzal kivert

szerelem szögletén

az ölemen vibráló

vágyban megmosdatott

áldott ölelések

küszöbén

a rég…

a most…

s ami jöhet még,

Ennyire szeretlek én…

HOLNAPI VÁGY

És halk szemetelésben

koppanó táncban,

fáradt esőcseppek mossák,

sikálják végig

a vérig sértett udvar

feltört betondarabjait,

s míg haragja könnyét

dobja az ég

udvarra, gangra,

porrá hullt részei a mának,

nekifeszülnek

a holnapi vágynak.

(Budapest, 2006.09.20  01:49)

MERENGEK

Kapunkban állok.

Várok.

Várom a reggelt,

mellyel beindul egy újabb nap…,

nagyon akarom, hogy jöjjön a holnap…,

már hátamon csorog az eső,

merő lucsok az utca.

Furcsa ez a nyüzsgés utáni csend.

Merengek.

Mintha kéne…,

mintha lenne értelme

ennek az éjszakának,

méla bánat lengi körül

a nem létező fákat,

mik ráhajolnak

az utca esőverte aszfaltjára.

(Budapest, 2006.09.18.  00:20)

MERED-E

Visszanyert fény

a torony tetején

ácsingózva

bámul a gangra.

Alatta s alattam a sötétség

tátong mered-e táncot,

s rádob még

valami furcsa lényt

egy ablak kíváncsi karca,

melyben

arca virít az éjnek,

vések rá komoly

olajfolt redőket

tükröző esernyőket

s vélük megelőzlek

a mered-e úton

mered-e táncot járó

mered-e

 sötétségben.

(Budapest, 2006.09.20.  00:30)