ESÉLY
Jó reggelt szerelem!
Szerelmem utcákon, tereken
hömpölyög már,
az örök város, - Budapest -,
tele van Veled s velem
drága Kedvesem
s mesébe mondja,
kettőnk sorsa
hogyan jár
egymásba fonódva,
odadobva magát
a nyárnak, az ősznek,
télre tavaszt hozó jövőnek…,
fölötted s fölöttem
víg szellők köröznek,
s míg lesnek,
figyelnek minket
a borús fellegek,
elered az eső,
merő könny a Föld,
fölvillan a Nap,
- akarva-akaratlan -,
s ontja ránk melegét,
melyért földöntúli örömök
örök karolásban
járulnak elénk,
felénk nyújtva
újra meg újra
a végtelen szerelem-esélyt.
(Budapest)
MÖGÉM BÚJIK A FÖLD
És megint a gang…,
fölöttem se Hold, se csillagok…,
illanó éj tört fénye ég
az ablakok rácsos erezetén…,
fedelén a háznak,
árva kémények, s antennák
ágboga mered a sötétbe borult
udvar rajza peremére…,
majd halvány képet ölt,
s mögém bújik a Föld
AMI JÖHET MÉG
S hogy még
mennyire szeretlek…?
megeredt havazást
berekesztek
egy perc alatt
alattam felszárad
a Tél
csapzott pocsolyája
a rianás megáll
a jég havába
s olvadásnak indul
a megdermedt határba
nagy téli esték
lázzal kivert
szerelem szögletén
az ölemen vibráló
vágyban megmosdatott
áldott ölelések
küszöbén
a rég…
a most…
s ami jöhet még,
Ennyire szeretlek én…
HOLNAPI VÁGY
És halk szemetelésben
koppanó táncban,
fáradt esőcseppek mossák,
sikálják végig
a vérig sértett udvar
feltört betondarabjait,
s míg haragja könnyét
dobja az ég
udvarra, gangra,
porrá hullt részei a mának,
nekifeszülnek
a holnapi vágynak.
(Budapest, 2006.09.20 01:49)
MERENGEK
Kapunkban állok.
Várok.
Várom a reggelt,
mellyel beindul egy újabb nap…,
nagyon akarom, hogy jöjjön a holnap…,
már hátamon csorog az eső,
merő lucsok az utca.
Furcsa ez a nyüzsgés utáni csend.
Merengek.
Mintha kéne…,
mintha lenne értelme
ennek az éjszakának,
méla bánat lengi körül
a nem létező fákat,
mik ráhajolnak
az utca esőverte aszfaltjára.
(Budapest, 2006.09.18. 00:20)
MERED-E
Visszanyert fény
a torony tetején
ácsingózva
bámul a gangra.
Alatta s alattam a sötétség
tátong mered-e táncot,
s rádob még
valami furcsa lényt
egy ablak kíváncsi karca,
melyben
arca virít az éjnek,
vések rá komoly
olajfolt redőket
tükröző esernyőket
s vélük megelőzlek
a mered-e úton
mered-e táncot járó
mered-e
sötétségben.
(Budapest, 2006.09.20. 00:30)
|